700 év történelem az élet vizétől a hungarikumig.

A párlatok készítése több ezer éves múltra tekint vissza, a pálinkafélék hazai elterjedése pedig a XIV. századi királyi udvarhoz kötődik, ahol Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné gyógyította a köszvényt „Aqua Vitaê”-vel, melyhez a párlatba rozmaringot áztatott be. Hazánkban a XVII. századtól használták a szlovák eredetű pálinka elnevezést a gabonaalapú párlatokra, később pedig a gyümölcs eredetű termékekre. A XVI-XVII. században a párlatfőzés már elterjedt a világon mindenütt, elsősorban értékmentő céllal főztek párlatokat a gyümölcsökből a Kárpát-medencében. A XVI. században a legkedveltebb pálinkafajta a szilvórium volt. Egyénileg, kis főzdékben folyt a pálinkakészítés hazánkban. Már ezekben az időkben is igyekezett az állam hasznot húzni a pálinka előállításából. Magas áron kellett megváltani a főzési jogot a főzdéknek, a szeszadót azonban csak a XIX. század második felében rótták ki a párlatokra. Az alkoholtartalmú termékek elterjedését, minőségének javulását az ipari forradalom tette lehetővé a gőz felhasználásával. A mennyiség növelésével csökkentek az alkohol árak, tehát a „gyógyszerből” lassan élvezeti cikké váltak a termékek, ennek hatására kezdődött el ipari méretekben az ital- és likőrgyártás. 2008 óta már törvényünk is van a pálinkára, azóta valódi Hungarikum.