A gönci kajszibarack és pálinka története.

A Kárpát-medence különleges földrajzi adottságait már Plinius is elismerte, a Historia Naturalis-ban (Caius Plinius Secundus Maior, Historia Naturalis, 77.) vidékünket „Gyümölcstermő Pannóniának” nevezte. Magyarország földrajzi adottságai igen alkalmassá teszik a gyümölcstermesztésre a magyar gyümölcsök ízét, zamatát pedig megkülönböztethetően magas minőséggel látja el.
A magyar kajszi már a XVI. században hírnevet szerzett Európában. A „kajszi-baraczk” név 1667-ben Lippay János munkájában jelenik meg először, a sárgabarack fajták egyéb elnevezései után. A XIX. század második fele már a magyar kajszi igazi fellendülésének korszaka volt.
A gönci kajszi márkanévként lényegében az 1950-1960-as évektől lett közismert, ami egybeesett a közös gazdaságok és – mellettük – a háztáji kisüzemek termelési profiljának megszilárdulásával. Előzetes elismerésére 1960-ban került sor (Magyar Kajszi C. 235), majd 1976-ban lett elismert fajta. Különösen az 1970-es évektől lett híres a márkanév, ami jobbára a belőle készült pálinka nagyobb volumenű előállításának és kereskedelemének volt a következménye.
A Gönci Barackpálinka különlegességét, a klimatikus viszonyok, a kiváló minőségű gyümölcs, a hagyományok őrzése, valamint a technológia szigorú betartása együttesen biztosítja. Jó minőségű, kifogástalan gyümölcspálinkát csak jó minőségű alapanyagból lehet előállítani. A termék alapanyagául szolgáló kajszibarack a Gönci termelési körzet településeinek barack telepítésére alkalmas területein termeszthető, és a gönci barackpálinkát kizárólag ezeken a településeken működő szeszfőzdében szabad előállítani, palackozni.

* Bővebben A Földművelésügyi Minisztérium, Eredetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárság weboldalán.